Videódigitalizálás 1. rész

 

Bevezető helyett írok néhány gondolatot a videódigitalizálásról. Sokan úgy gondolják, hogy az egész abból áll, hogy digitalizáljuk és kész, megvan a DVD minőségű videó. Nos ez azért nem ilyen egyszerű, főleg, ha valóban DVD minőséget szeretnénk látni az elkészült felvételen. Itt egy kicsit azért túloztam, mert DVD minőséget elérni lehetetlen, mivel nem nagyon van olyan analóg videóforrás, amiből digitalizálva DVD minőség lenne elérhető. Talán a legjobb minőségű videót analóg TV (itt földfelszíni analóg műsorszórásra gondolok) adás digitalizálása esetén kaphatunk, de otthoni felhasználó számára elérhető árú eszközök használatával még ez sem lesz soha DVD minőségű. Hogy akkor mégis mi értelme van a digitalizálásnak - tehetjük fel a kérdést látszólag jogosan. Legfontosabb talán az, hogy a digitalizált videó már nem veszít tovább a minőségéből, míg egy VHS szalagon lévő felvétel minősége minden egyes lejátszás esetén romlik. A másolásról nem is beszélve. Második szempont az egyszerűbb kezelhetőség, nincs többé előre hátra csévélés, keresés, nem szakad el a szalag, nem „rágja meg” a szomszéd videója. Egy DVD vagy CD lemez sokkal kisebb helyet foglal, mint egy VHS kazetta. És persze hacsak nem VHS-ről digitalizálunk, akkor a minőség is jobb.


Most pedig szedjük sorba a videó feldolgozásának a lépéseit, a legelejétől a legvégéig. Először csak nagyvonalakban vesszük át, hogy melyik lépésben mi történik, majd utána részletesen foglalkozunk velük.

  1. A legelső és legalapvetőbb dolog, hogy valamilyen módon a videó és a hang a számítógép háttértárolójára kerüljön, digitalizált formában, lehetőleg olyan módon, hogy minél kisebb mértékben veszítsünk a forrásanyag minőségéből.
  2. A második lépés, a digitalizált videó feldolgozása: szűrés, vágás.
  3. Harmadik lépés a videó letömörítése. Az ideális tömörítő megválasztásáról később lesz szó.
  4. A letömörített kép és hang egymáshoz kapcsolása és CD-re vagy DVD-re írása. DVD videó esetén a menü elkészítése.

Most pedig, a bevezetés után essünk neki a komoly munkának.

1. rész. A videó digitalizálása

Elsőként vegyük a digitális videokamerákat, mivel ez igényel a legkevesebb magyarázatot, lévén itt már eleve digitális formátumban van a videó és a hang, így nem is történik digitalizálás, hanem legfeljebb másolásról lehet beszélni. Ennek a részleteibe nem mennék bele, mivel ahány gyártó annyiféle szoftver, amelyek használatát nem is ismerem, és hely sem lenne mindegyik ismertetésére. Ami lényeges, hogy a másolás végtermékeként egy DV AVI fájlt kapunk, amely a továbbiakban a többi forráshoz hasonló módon kell feldolgozni.

A digitális földfelszíni és műholdas sugárzás rögzítése, elvében hasonló a digitális kamerákéhoz, lévén itt sem digitalizálás történik, hanem egyszerűen az éterből érkező jel lementéséről van szó, ami a megfelelő fejléc hozzácsatolásával, egy MPEG2 állományt alkot. Ehhez szükség van egy számítógépes DVB-S (műholdas), vagy DVB-T (földfelszíni) kártyára, mivel az asztali vevőkészülékek már csak analóg formában adják ki a jelet, amit csak újradigitalizálással lehetne számítógépre vinni, ez pedig minőségvesztéssel jár, mivel ez egy-egy felesleges Digitális – Analóg, és Analóg –Digitális átalakítást jelent.

A kártyákhoz mellékelt szoftverek használatára itt sem szeretnék kitérni, de megemlítek egy ingyenes programot, ami a legelterjedtebb DVB-S kártyákat támogatja, és sokkal hatékonyabb, mint a mellékelt szoftverek. Ez a ProgDVB (http://www.progdvb.com/), melynek a használatáról szeretnék néhány szót ejteni.

A ProgDVB használata

 

Először is fussunk át a program telepítésén, mert a program feltesz néhány kérdést, ami nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű. Miután kiválasztottuk a nyelvet, ez az ablak jelenik meg:

Az opció „Register Elecard filters for software mode” engedélyezésével azt változtathatjuk, hogy a program telepítse e, az Elecard dekódert, melyet a program alapértelmezésben használ. Csak akkor célszerű kikapcsolni ezt az opciót, ha a számítógépünkre már telepítve van az Elecard dekódercsomag, de ebben az esetben sem okoz semmilyen gondot, ha mégis bekapcsolva marad az opció.

A „Register thesource.ax for TwinHan” opciónak csak akkor van jelentősége, ha TwinHan vevőkészülékkel rendelkezünk, ezért figyelmen kívül hagyható.

A legördülő menüben ki kell választani, a saját DVB kártyánkat, ha nem szerepel a listában a kártya, akkor nagy valószínűséggel a program nem kompatibilis vele. A legördülő menüben, magyarázatra szorul, a Skystar1 Hard ill. soft mód. Ha Skystar1 kártyával rendelkezünk ezzel választhatjuk ki, hogy ha használni kívánjuk e a kártya hardveres Mpeg2 dekóderét. Értelemszerűen Soft Módban van kikapcsolva a hardveres dekóder, és Hard Módban van bekapcsolva. Hogy mi értelme van kikapcsolni a hardveres módot? Erre abban az esetben lehet szükség, ha a kártya által feldolgozható felbontású videónál nagyobbat szeretnénk nézni, például a HDTV adók.

A következő lapon lehet kiválasztani a program komponenseit:

A további komponensek az általános használathoz nem szükségesek, ezért nem is sorolom fel őket.

Ezek után, minden készen áll a telepítéshez, ha befejeződött, indítsuk el a programot. Egy üres listát látunk bal oldalt (ide kerülnek majd az adók), a jobb oldali feketeség helyén pedig a kép lesz.

Első lépésben ki kell választanunk, hogy a műholdvevő kártya melyik műholdra van beállítva. Ezt a settings menü DISEQ pontjában tehetjük meg. A megjelenő ablakban a kártyát jelző ikon alatt látható egy zöld kör, erre kattintsunk, így aktívvá válik a jobb oldalon a Property gomb, nyomjuk meg. A feljövő ablakban, a legördülő listában válasszuk ki a megfelelő műholdat, majd kattintsunk az ok gombra. A többi opciót nem szükséges állítani. A program képes DISEQ műholdátkapcsolók vezérlésére is, de ennek beállítására most nem szeretnék kitérni. A zöld kör mellett most ott kell lennie a kiválasztott műhold nevének. OK-val lépjünk ki a menüből. Ez után még mindig csak az üres listát, és a fekete képet látjuk. De nem kell megijedni, ez normális. Ahhoz, hogy végre adás is legyen, válasszuk ki a Channel List -> Channel Search opciót a menüsoron, és itt kattintsunk a műholdunk nevére. Ekkor a program megkeresi a műholdon található adókat, ez műholdtól függően elég hosszú időt vehet igénybe. Ha végzett, megjelenik egy ablak a talált adók listájával. Ha későbbiekben újra lefuttatjuk, az állomáskeresést, elképzelhető, hogy a lost fül alatt is megjelenik néhány adó, ezek időközben megszűntek, vagy éppen a keresés pillanatában valami miatt nincs rajtuk adás.

Ezek után végre megjelennek az adók a listában, V ikon a TV adásokat jelölő, R a rádióadásokat, és a Lemez ikon az egyebeket, pl. műholdas Internet szolgáltatók, asztali műholdvevők szoftverfrissítései, satöbbi. A zöld ikon, szabadon fogható adót jelöl, a piros ikon pedig kódolt adót. De mivel, ez csak az adók által sugárzott információ alapján jelzi a program, gyakran előfordul, hogy kódolt adók is zölddel kerülnek a listába, és az is, hogy piros adók között van szabadon fogható, bár ez utóbbi a ritkább.

Most pedig akkor nézzük, hogyan vehetünk fel az adókról, hiszen ez lenne a lényeg. Először is válasszuk ki a menüsorban a service -> record options pontot. Itt állíthatjuk be a felvétel beállításait. 1, 2, 3 pontban három célkönyvtárat választhatunk ki, értelemszerűen, ha az egyiken elfogy a hely a program a következőn folytatja a felvételt. Ezért nincs értelme egy meghajtóról több könyvtár kiválasztásának. A Split file by size pontban meghatározhatjuk, hogy a program automatikusan új fájlt nyisson, ha a fájlméret eléri a beállított értéket. A Split file by time, ugyanezt teszi, csak nem a fájlméret alapján, hanem a felvétel hossza alapján bontja több fájlra a felvételt. A Do not write file smaller opcióval pedig beállíthatjuk, hogy a beállított hossznál rövidebb felvételeket ne mentse le a program. Vagyis ha 1 percet állítottunk itt be, akkor ha egy felvételt fél perc után leállítunk az nem kerül elmentésre. A Record Format kiválasztása hagyható MPEG2-n, ekkor a kimeneti fájl MPEG2 lesz, de figyelembe kell vennünk, hogy sok adó nem éppen szabványos formátumokban ad, ezért előfordulhat, hogy egyes lejátszók vagy szerkesztőprogramok nem ismerik fel, vagy hibásan kezelik a felvételeket. Ha ezt el szeretnénk kerülni, PVA formátumba érdemes rögzíteni, csak ez esetben szükségünk lesz még egy programra, ami majd a felvételt PVA formából egy szabványosabb MPEG2 formátumba konvertálja.

Ezek után, pedig már nincs is más hátra, mint kiválasztani a kívánt adót, és elindítani a felvételt.

Ez után a kitérő után, térjünk rá a valódi digitalizálásra, amikor analóg forrásból rögzítjük a videót. Ezzel a témával kapcsolatban egy komoly tévedés terjedt el, ami szerint az analóg szalagos képrögzítés alacsonyabb felbontású, mint a Teljes PAL 576 soros bontás, ezért nem szükséges a felajánlott maximális felbontásban digitalizálni (ez általában 720x576/704x576). Hanem elég 384x288-ban vagy esetleg 720x288-ban is. De ez korántsem igaz, mivel ha csökkentjük a függőleges felbontást, akkor TV kamera esetén, gyakorlatilag csak minden második képet rögzítünk, amit a kamera felvett. Ez pedig, extrém esetektől eltekintve, nem szerencsés. Ez a váltottsoros képrögzítés miatt van így. Digitalizáláskor először egy félkép kerül rögzítésre, majd a hozzá tartozó másik félkép, majd ezután, a két félkép sorait felváltva egymás után fűzve alakul ki az 576 sor felbontású képkocka. TV kamera esetén így két külön időpontban rögzített kép van egymásra keverve, ami monitoron való visszanézés esetén fésűszerű hibát okoz, ennek a képhibának kezelése rendszeresen okoz problémát a kezdő digitalizálók körében.

Ennek a kiküszöböléséhez szükséges a deinterlacing vagyis a váltottsoroktól való megszabadulás, melynek során a videót progresszív formátumba alakítjuk. Ennek a pontos menetéről a 2. részben lesz szó.

Most pedig térjünk vissza a digitalizáláshoz, és amit erről tudni kell. Ott tartottunk, hogy sikerült kiválasztanunk az ideális felbontást, ami a fentieket figyelembe véve tehát az elérhető legnagyobb lesz. Általában ez 720x576 vagy 704x576, de ha fel is ajánl a digitalizáló program mást, ezektől eltérni nem érdemes. Sőt akár nem is fog működni a digitalizálás, vagy jócskán körülvágott lesz a felvétel. (például 640x480-ban).

            Most pedig válasszuk ki a megfelelő tömörítőt a digitalizáláshoz. Itt nem az a szempont, hogy minél jobban letömörítsük a videót, hanem az elsődleges szempont, hogy lehetőleg veszteségmentesen, vagy közel veszteségmentesen tömörítsen, és ami ennél is fontosabb, támogassa a váltottsoros (interlaced) felvételt. Csak harmadlagos szempont lehet a tömörítési arány. De a mai merevlemez árak mellett már talán nem olyan fontos szempont a méret. Azért tömörítetlenül még mindig nem érdemes próbálkozni a felvétellel, mert ez körülbelül 70 gigabájtot jelentene egy órás felvétel esetén.

Én két tömörítőt ajánlok, a digitalizálás elvégzéséhez:

Huffyuv http://neuron2.net/www.math.berkeley.edu/benrg/huffyuv.html
Ez veszteségmentes tömörítést támogat. Ha kellő mennyiségű üres hellyel rendelkezünk, ezt érdemes használni.

Másik lehetőség egy Mjpeg codec használata (PicVideo, Mainconcept, stb.) Ezek is közel veszteségmentes tömörítést támogatnak, így ha nincs annyi rendelkezésre álló tárhely, akkor ezek használata javallott. De túl alacsonyra venni nem érdemes a minőséget, mert bár a felvételen nem lesz feltűnő, de a végső tömörítés után már szemmel látható lehet majd a veszteség.

Mivel önmagában egy codec nem elég a digitalizáláshoz, szükség van egy programra is, amely elvégzi ezt nekünk. Hogy melyik program lesz nekünk megfelelő, ezt hardvere válogatja. Van olyan TV Tuner / Digitalizáló, melynek a saját szoftvere tökéletesen megfelelő, ill. olyan is, amely esetében használhatatlan digitalizálásra. Néhány digitalizálásra használható program, ha a kártyához mellékelt szoftver nem támogatja az AVI-ba digitalizálást: IuVCR, VirtualDub, Virtual VCR.